Találgatás

Ahogy Stefannal ültünk a grillben, egyszer csak ott termett Damon, és meglepő, kissé gondolkodó fejjel nézett ránk.
-Szóval azt mondjátok, hogy tegnap Katherine kisasszonnyal találkoztam? - kérdezte, hangsúlyozva a "Katherine" szót.
-Igen, Damon, vele. Sajnálom, ha szertefoszlottak álmaid, mi szerint Elenával voltál tegnap este... - mondta Stefan gunyolódó, cinikus hangnemben.
-Stefan. Sajnálom, hogy neked az a legnagyobb problémád, hogy Elena meg én... nos. Barátok vagyunk. Csak hogy a régi vámpír szerelmed, Katherine itt van. És tudod, hogy bármikor bárkit bárhol megölhet. - vágott vissza Damon. Stefan körülnézett, majd így szólt.
-Nekem mennem kell, elmondom Alaricnak a hírt. Majd jövök,hívjatok ha bármi van. - mondta, azzal felpattant, és nagy léptekkel kisétált. Damon leült Stefan helyére, és látszólag élvezte a helyzetet. Stefan viselkedése viszont meglepett. Sosem szokott egyedül hagyni Damonnal, legalábbis ha nem muszáj, akkor soha. Most viszont csak úgy felpattant, és itt hagyott vele. Bizonyára felzaklatta a hír...
-Őőh... Elena?! - szólt Damon, miközben az ajtó felé bámult. Megfordultam, és... magamat láttam. Ott állt Katherine az ajtóban, az én ruhámban, az én hajammal. Mintha csak egy tükörbe néznék. Matt meglátta, azt hitte én vagyok az. Odament Katherinehez.
-Elena! De jó, hogy látlak! Stefan hol van? - kérdezte tőlem. Azaz Katherinetől. Felálltam, de Damon visszarántott.
-Elena, tényleg azt akarod, hogy Matt két Elenát lásson? Sőt, mindenki a grillben? - világosított fel a helyzetről Damon. Bólintottam és nyugodtan visszaültem, közben egy pillanatra sem vettem le a szememet Katherineről. Mattel beszélgetett, elég jól játszotta el "Elenát". Pff, még szép, hiszen teljesen ugyan olyan, mint én...
Láttam, hogy Matt int egyet Katherinenek aki egy gúnyos mosollyal felém nézett. Felhúzta a szemöldökét, majd eltűnt.

Miután Katherine elillant, elmentem Stefanékhoz, de Stefan még nem volt otthon. Damon természetesen elkísért, hisz elmondása szerint "csak aggódik értem, Katherine bárhol ott lehet" stb. Én hagytam, hogy velem jöjjön, hisz ami tény az tény... Katherine bárhol ott lehet, és bárkit bárhol bármikor megölhet. Akár engem is. Vagy Jennáékat.
És ekkor ugrott be! Villám gyorsan kirongyoltam a házból, és hazarohantam Jennához.
-Jenna! Itt vagy? - kiáltottam a házba.
-Itt vagyok, Elena. - hallottam Jenna hangját a konyhából. Nyugottság fogott el, ezek szerint Katherine nem bántotta őt és Jeremyt. Bementem a konyhába, és Jenna egy nagy kést tartott a kezébe.
-Főzöl? - kérdeztem. A nagy késről arra következtettem, hogy az ételt vágja fel. Jenna megrázta a fejét.
-Vége, Elena.- azzal elindult felém a késsel.
-Jenna, mit akarsz? Minek az a kés? - kérdeztem kétségbeesetten.
-Ahogy ő is mondta, vége, Elena. - hirtelen Katherinet láttam meg, Jenna háta mögött.
-Most, Jenna. - mondta teljes nyugottsággal Katherine, mire Jenna nekem rontott a késsel. Lemerevedtem, nem tudtam, mi történik. Jenna meg akar ölni. Katherine ellenem fordítja a családomat. Ezt nem teheti!
Még mindig mozdulatlanul álltam, és nem tudtam mit tegyek. Ha elfutok, Katherine utánam jöhet. És megölhet.
Ebben a pillanatban elém ugrott egy sötét alak, és elrántott az útbol, egy másik férfi pedig Katherinenek rontott. Egy ideig küzdöttek, aztán Katherine hirtelen eltünt.
Jenna a földre esett, és kiesett kezéből a kés.