Végre kettesben

-Damon szemszög-

Elena a földön feküdt, és félkómában nézett a földön fekvő Jennára. Stefan felvette, és a kanapéra fektette Jennát, aki még nem tért magához. Én Elena mellett ültem a földön, és vártam, hogy teljesen magához térjen. Szegény nagyon erős sokkott kapott...
-Elena! Hé, Elena! - szóltam neki, hátha magához tér.
Halkan felnyögött és oldalra fordult. Rám nézett, majd pislogott egy nagyot.
-Elena! Én vagyok, Damon! Térj magadhoz! Elena! - nagyon óvatosan pofozgattam az arcát, hogy helyre zökkenjen. Megfogta a kezem és a földre tette, jelezvén, hogy hagyjam abba a pofozgatást.
-Jenna! Hol van? - kérdezte halkan.
-Semmi baj, Elena. Katherine megigézte, de már vége! - nyugtatgattam. Tudtam, hogy fontos neki a nagynénje, és az öcsikéje, nekem viszont az volt a legfontosabb, hogy Elena rendbe jöjjön.
-Elmegyünk hozzánk, és hamar rendbe jössz. - mondtam, azzal felemeltem, és kifelé indultam, amikor Stefan megfogta a vállam.
-Damon, hová viszed? - kérdezte a szokásos féltékeny, és aggódó hangnemében.
-Hozzánk. Lefekszik aludni, és holnapra rendbe jön. Te pedig szépen itt maradsz és vigyázol Jennáékra. - válaszoltam, és villám gyorsan a kocsihoz mentem, és beültettem Elenát. Stefan persze utánam jött, és kérdően nézett rám.
-Miért én, Damon? És ha Katherine visszajön? - kérdezte. Gondolom azt várta, hogy  "Jaaj, öcskös, neked milyen igazad van! Menj csak Elenával, majd én bébiszitterkedem". Nem.
-Bizonyára nem lenne értelme újra Jennáékat támadnia. Elena nincs itt, nálunk lesz, ha Katherine odajön, én simán elintézem. - mondtam, majd beültem és elhajtottam, Stefan pedig kénytelen volt Elenáéknál maradni. Legalább lesz egy kis időm Elenára, csak nekem, csak vele...

-Elena szemszög-

Mikor felébredtem, Damon karjaiban voltam és az emeletre tartottunk. Alig láttam a fárattságtól, pedig legszívesebben kibújtam volna Damon kezeiből, de nem volt hozzá erőm. Csak egy puha ágyra vágytam, meg egy ölelésre.... Stefantól. De mivel éppen Damonnal kettesben vagyok a házban, Stefannak valami fontos dolga lehet.
Damon lefektetett egy ágyra. Nem tudom kié volt, nem éresztem ismerős illatot. De nem érdekelt. Csak egy alvásra és biztonságra vágytam. Damon rámhúzta a takarót, és megvárta, míg elalszom. Nem láttam, hogy ott áll, mert szemem magától lecsukódott, de éreztem, hogy ott áll az ágynál, és figyel. De már ez sem érdekelt. Csak arra vágytam, hogy Katherine eltűnjön innen örökre, és a családommal biztonságban élhessünk tovább. De tudtam, hogy erre mégvárnom kell egy ideig.

-Damon szemszög-

Néztem, ahogy elalszik, aztán lassan kisétáltam a szobából. Minden neszre felrohantam Elenához, hogy még mindig ott fekszik-e, biztonságban. De lehet, hogy csak halucináltam, az este kb. 20x, mert Elena békésen aludt tovább minden egyes beképzelésemnél. Legszívesebben oda feküdtem volna mellé,és egész este néztem volna, ahogy alszik. És... igazából meg is tehettem volna, hisz Stefan épp bébicsősz Jennáéknál, és nincs senki más a házban...
Fogtam magam, és halkan az ágy másik oldalára feküdtem, hogy Elena ne halljon meg. Bár, ahogy elnéztem, ha felrobban a ház, azt sem veszi észre, olyan mélyen aludt. Éjszaka azért én is aludtam 1-2 órát, de nem többet. Nagyon féltem Elenát, és nem akartam egyedül hagyni, így egész este mellette voltam.

A csöndet, és az Elenával töltött békés perceimet hirtelen Stefan betrappolása törte meg. Úgy nézett rám, mintha épp Elena megölésére készültem volna.
-Damon?!
-Psszt! Felébreszted. - mondtam neki gúnyosan, azzal adtam egy lágy puszit Elena arcára.
Stefan dühbe gurult. Kitépte az asztal lábát, nekem rontott, és a karót egyenesen a mellkhasomba döfte