Gyere velem!
Megkeresni Katherinet. Ez volt most a fő célom, hogy megtaláljam, mert ő elvezet Stefanhoz. Viszont ehhez segítségre van szükségem. Méghozzá Damontól. Csak ő segíthet megtalálni őt, hiszen több száz éve ismerte. Talán tudja hol, vagy merre lehet Katherine, és segíthet megkeresni.
Viszont ha még bele is menne, félek, elveszítem az önuralmam, és megint... engedünk a vágyainknak. Viszont szerettem Stefant, és ha megtudja, hogy Damonnal mit tettünk, mindennek vége. Nem fogja megérteni, hogy ez a csók nem jelent semmit. Nem jelent számomra szerelmet, Damont csak barátilag szeretem. Bíztam benne, és kötődtem hozzá, de ennyi. De ezt ő úgysem értené meg. De muszáj megtalálnom őt. És ebben az ügyben csak Damonra számíthatok.
Suli után elhatároztam, hogy rákérdezek Damonra, segít-e megtalálni Katherinet, hogy megtaláljam Stefant.
Otthon lepakoltam, és átmentem a Salvatore-házba. Damon épp unottan lapozgatott egy könyvet, ha jól láttam, valami ezer éves boszorkányos históriát.
-Szia - köszöntem.
Damon csak felnyujtotta a kezét üdvözlés képpen, majd újra lapozgatni kezdte a poros könyvkötetet.
-Damon, szeretnék kérdezni valamit.
-És mi lenne az? - kérdezte, de a könyvről nem emelte fel a fejét. Most mi a baja? A csók? Úgy tudtam, ezt szerette volna elérni, de úgy tűnik, az, hogy másodszorra visszautasítottam, nem tetszett neki.
-Tudod, egyik nap találkoztam Katherinnel - kezdtem. Damon erre felkapta a fejét. - És azt mondta nem kell aggódnom, Stefan biztonságban van.
-Aha.. - mondta elgondolkodóan Damon. - És fogadok, most azt hiszed, Katherine valami csúnya dolgot művel egyetlen szerelmeddel, és utána akarsz menni, hogy megmentsd csúf kis életét - válaszolta gúnyosan, majd visszanézett a könyvre.
-Damon! Ez most komoly, mi van ha bántja, ha kínozza? Vagy zsarolja valamivel? Utána kell mennünk! - nem akartam üvölteni, de ezt már kissé hangosabban mondtam,mint kellett volna.
-Állj,állj, állj! Mennünk? - nos, most jött rá, hogy bele akarom vonni a dologba. -Nem, én nem megyek utána. Haza tud találni egyedül is - még mindig a gúnyos hangnemében beszélt, amit utáltam benne, bár néha elég szórakoztató volt.
-Igen, nos, ezt szerettem volna kérdezni. Kérlek, gyere velem. Muszáj megtalálnom, és ha nem segítesz egyedül indulok. De valószínűleg nem jutnék messzire, mert az első kósza vámpír, vagy vadállat megölne - próbáltam győzködni, mert tudtam, nem akarja, hogy bajom essen, hisz egész idáig védelmezett, Stefannal együtt. Nem hagyhatja, hogy egyedül elinduljak...
-Nem fog, mert nem mész te sehová. Szépen itt maradsz nyugodtan, és vársz, míg Katherine hazaengedi Stefant. Úgy sem ő kell neki, hanem te. Ergo, ha odamész, megszerez téged, és Stefannal fog zsarolni. Ezt akarod? Én nem.
Elgondolkodtató volt, amit mondott. Katherine tényleg könnyen tud zsarolni bármivel, és ha odamegyek, megölhet, vagy megölheti Stefant.
-Kérlek Damon! Ha velem jössz, nem lesz semmi bajom. Stefannak sem lesz, Katherinet pedig elintézzük - kérleltem. Reménykedtem, hogy bele megy, és akkor végre élhetünk tovább nyugalomban. Már amilyen nyugalomban lehet élni kér vámpírral.
-Na jó, Elena. Ide figyelj: veled megyek, de nem kérek hisztit, ha netán Stefan nincs meg, vagy bárki is meghal. Stefant is bele értve, világos? - ekkor már előttem állt, és komoran nézett a szemembe. Viszont örültem, hogy bele ment. Így biztonságban leszek mellette, és minden rendben lesz.
-O... oké - hebegtem könnybe lábadt szemekkel. Ez volt a feltétele? Nem hisztizem, ha Stefan meghal? Könnyű mondani. De ha ez volt a feltétele... nem volt túl bíztató.
-És ne bóklássz el, mindig maradj mellettem, és csináld azt, amit mondok. Akkor nem lesz baj. - folytatta.
Mosolyra nyílt a szám, és boldogan átöleltem a "megmentőm". |
AJÁNLOM AZ OLDALT
