Levélkupac
Hosszasan öleltem Damont, de közben eszembe jutott a csók, és gyorsan eltoltam magamtól, nehogy félreértse a helyzetet. Hálás voltam neki, amiért elkisér. Gyengéden ő is átölelt a derekamnál, majd hazaindultam, hogy összecsomagoljak az útra.
-Aztán legyen nálad elég fehérnemű. - humorizált Damon. Igen, félreértette.
Otthon elővettem a szekrény aljából a bőröndöm, és elkezdtem csomagolni. A biztonság (és Damon kedvéért) egy egész fióknyi alsóneműt betuszkoltam a bőrőndöm egy zsebébe, a ruhák alá pedig becsúsztattam a naplómat is. Végül pedig írtam egy levelet Jennának és Jeremynek, hogy elutazom egy időre Stefannal, és nem tudom, mikor jövünk haza. Jobb, ha nem tudják, hogy Damonnal vagyok.
Damon írt egy sms-t, hogy holnap reggel korán induljunk, hogy legyen időnk kigondolni, merre is menjünk pontosan.
Másnap korán fel is keltem,hogy mire Damon megjön, készen álljak az utazásra. Miközben a börőndömet próbáltam lecibálni a lépcsőn, Damon ott termedt,és kivette a kezemből a nehéz utazótáskát.
-Majd én - mondta, és könnyedén levitte a lépcsőn,majd betette a csomagtartóba a bőröndöt.
-Mit tettél ebbe? Téglát? - mondta nevetve, mikor már beültünk a kocsijába.
-Te mondtad, hogy hozzak sok fehérneműt - válaszoltam mosolyogva.
Damon is mosolygott, majd beindította a motort és elindultunk. Hogy merre, azt nem tudom, de ezen kívül még rengeteg kérdésem lett volna hozzá,amit most nem akartam feltenni, mert a végén még elege lesz belőlem, és nem jön velem.
Szinte egész úton némán ültünk egymás mellett. Damon az utat, én pedig a tájat figyeltem.Fogalmam sem volt, hol vagyunk, de már csaknem egy órája úton voltunk.
Ahogy mentünk, egyszer csak a puszta közepén egy kis összesöpört levélkupacot vettem észre. Nem volt túl rendezett, csak hagyag módon fetrengett a földön. Hunyorogtam,hogy jobban lássam, mi is van ott. Ahogy ki tudtam venni azt a valamit, nagyon meglepődtem.
-Damon, állj meg! - szóltam oda neki,de közben nem vettem le a szemem a levélkupacról.
-Miért? -kérdezte Damon csodálkozva.
-Csak állj meg! Látok ott valamit...
Damon lassított, majd leállt az út szélére,én pedig gyorsan kiugrottam az autóból,és a furcsa valamihez rohantam, de egy méterrel előtte megtorpantam. Damon lassan sétált utánam, de ahogy megtorpantam, mellém sietett. Egymásra néztünk Damonnal, majd egyszerre visszanéztünk a levélkupacra, amiből egy véres kéz lógott kifelé.
-Azt hiszem, tudom, ki hagyta itt. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
