Csere
-Nah, most hogy Damon alig él, valaki megkeresné nála a követ? Légyszives. Nektek már úgyis mindegy - mondta Katherine "ál-könyörgő" hangon. Odamentem Damonhoz. Kapokodta a levegőt, próbált mozogni, de nagyon nehezen ment neki. Benyúltam az összes zsebébe, és az egyikben találtam egy követ. Szürkés-ezüstös színe, és ovális alakja volt.
-Ez lenne az? - kérdeztem Katherinetől.
-Igen, ez az. Ideadnád? - egy ideig haboztam, jó ötlet-e, ha odaadom Katherinenek. Hiszen, akkor magával viszi Bonniet, minket pedig itt hagy meghalni. Viszont ha nem adom oda, mit kezdjek vele? Katherine nem jöhet be érte, valószínűleg ő is bent ragadna. Viszont akkor itt fog állni, és várni, míg meghalunk, aztán leolvastatja Bonnieval az igét, és bejön a kőért? Hát az nem ma lesz, az biztos. Vajon meddig bírja egy vámpír vér nélkül?
-Kb. 3-4 hónapig. De annyit nem fogok várni - egészített ki Katherine.
-Jól van. Akkor van egy ajánlatom. Odaadom a követ, te pedig adsz cserébe...
-Vért. Gondolhattam volna. Hát jó. De akkor semmi ellenkezés, ha elviszem a kis boszidat. És meg ne tudjam, hogy utánam kutakodtok, különben...
-Nos, a fenyegetőzésből már elegem van. De adhatnál pár tasakot, és megkapod a kövedet. - vágtam vissza.
-Milyen szemtelen lettél hirtelen. Attól, hogy vámpír lettél, még 400 év múlva sem leszel olyan erős, mint én. Úgyhogy kár próbálkozni, de... megkapod amit akarsz. De előbb a követ.
-Előbb a vért.
-Na jó, ha ennyire makacs vagy... egyszerre. - azzal eltűnt, majd ott termedt, kezében négy tasakos vérrel. Megragadtam a követ, és az ajtóhoz sétáltam, Katherinnel szembe.
-Na, gyerünk - mondta azzal bedobott egyet a négy vérből, én pedig kis habozással, de végül kidobtam az ajtón a követ. Majd kisvártatva felnevetett, és bedobta a maradék vért is.
-Ugye tudod, hogy ezzel csak maximum fél évig bírjátok? Ahogy mondtam, itt fogtok meghalni. - azzal eltűnt, és nem is jött vissza.
Felkaptam a négy vért, és Damonhoz rohantam. Gyorsan kibontottam egyet, és megitattam vele. Mikor elfogyott, megfogtam még egyet, és azt is neki adtam. Láttam, hogy sokkal jobban van, így a többi vért félretettem, és leültem Damon mellé. Stefan is leült mellém, majd megszólalt:
-Innod kell!
-Nem! Ha iszom, nem tud majd megállni, és az összeset megeszem. És akkor tényleg itt halunk meg. - ez a gondolat elszomorított, hisz a vérszomj, ami most a tasakos vér láttán még jobban rámtört, egyre csak nőtt, és nem tudtam, mikor jön el az a pillanat, mikor nekiesem a tasakoknak, és az összeset befalom egy perc alatt.
-De Elena, innod kell. A vámpírvér nem elég az átváltozáshoz. Kezdetnek jó, de az emberi vér a leghatásosabb. Kérlek, próbáld meg - kérlelt aranyosan. Bólintottam,majd kibontottam egy vértasakot, és lassan inni kezdtem. De a lassú ivás buzgó szívásba torkollott, miközben megéreztem a karomon Stefan erős kezét, ami megmarkol és kitépte a kezemből a tasakot, ami körülbelül félig volt. Letöröltem a kezemmel a vért a számról, majd elégedetten hátradőltem.
-Most már jó - mosolygott Stefan.
-De Stefan, láttad, hogy nem tudok leállni. És ha ez mindig így lesz, ki fogom írtani a várost.
-Csak a felét - szólalt meg Damon - nem olyan nagy bűn az. Én több száz éve azt csinálom - mosolygott. - Ne forgasd a szemed Stefan, hisz emberi vérrel sokkal erősebb lehetnél, így viszont semmi esélyed a normális, emberívó vámpírok ellen. - majd rámpillantott - Elena is ilyen lesz.
-Azt már nem. Nem fogom hagyni, hogy szörnyeteget csinálj belőle. - förmedt rá Stefan.
-Áucs. Ezzel azt akarod mondani, hogy szörnyeteg vagyok?
-Igen, Damon, az vagy. - mondtam gúnyosan, Damon pedig vette a poént, és visszamosolygott.
-Elena, ugye nem akarsz olyan lenni, mint ő? - kérdezte kétségbeesetten Stefan.
-Nem tudom, Stefan. Majd meglátjuk. Ha kijutunk innen. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
