Amikor felébredtem, Damon még mindig ott feküdt velem. A fejem ugyanúgy a mellkhasán pihent, az ő keze pedig a hajamat simogatta.

-Szia - szólt halkan.

-Szia - válaszoltam. Reméltem, hogy a tegnapi dolog csak egy álom volt, és Stefan még mindig itt van valahol. De a Damon arcán ülő boldoság, és az, hogy Stefan nincs a házban, na meg hogy Damonnel aludtam, arra utalt, hogy minden valóságos volt. Sajnos.

 

Feltápászkodtam és kimentem a fürdőszobába lezuhanyozni és fogatmosni. Mikor visszaértem, Damon már nem feküdt, hanem az ágyon ült, és engem figyelt.

-Ő... most végignézed, ahogy átöltözöm? - mutattam a ruháimra.

-Ha nem baj... - mosolygott.

-De igen, Damon, baj. Megtennéd, hogy kimész, és nem leskelődsz, mint az ovisok? - mondtam flegmán, hogy végre kimenjen, és nyugodtan átöltözessek. Mondjuk, Damon előtt nem lehet észrevétlenül átöltözni, valószínűleg varjóvá változna és az ablakon keresztül nézne.

 

Damon végre felállt, és lassan kisétált az ajtón, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, átöltöztem. Abban a másodpercben, ahogy felvettem a fölsőmet is, ott termedt Damon és megint csak engem nézett. Én csak odabiggyesztettem egy mosolyt, majd lementem pár vértasakért, mert tegnap óta nem ettem. Hoztam párat Damonnek is. Felvittem a tasakokat, Damon a nappaliban ült és láthatóan engem várt. Odadobtam neki a kaját.

-Kösz - mondta, és kiszivta a vért a tasakból. Én ugyanígy tettem, majd elindultam a konyhába, hogy kidobjam a tasakokat, de Damon megint csak előttem termedt, kivette a kezemből és kidobta helyettem.

 

-Most egész nap követni fogsz? - kérdeztem szemrehányóan.

-Talán gond? Nem úgy volt, hogy őm... szeretsz? - mondta viccelődve.

-De igen, Damon drágám, úgy volt. De ez nem azt jelenti, hogy akkor most élünk tovább boldogan, minden percet együtt töltve, mintha már több éve együtt lennénk...

 

-Miért nem? - kérdezte, azzal még szorosabban elém lépett, úgy, hogy a hasunk szinte már összeért, és megcsókolt. Először romantikusan, majd egyre vadabbul csókolt, miközben a hajamat, vagy netán a hasamat simogatta a pólóm alatt. Visszacsókoltam, és viszonoztam a simogatást és az erotikus mozdulatokat. Majd mikor már teljesen egymásba feledkeztünk, vámpír erőnkkel ide-oda száguldoztunk a szobában, körbetáncolva az egész házat. Közben a vad csók nem maradt abba, és egyre több ruhadarab került a földre. Éreztem, hogy kikapcsolja a nadrágomat, majd az egészet leszakította rólam, és előtűnt a fekete, csipkés tangám. Én következtem, kigomboltam az ingjét és az izmos hasát simogattam, miközben egyfolytában csókolóztunk. Ezután megfogtam az ingje szélét, hogy leszakítsam róla, de ekkor hangos trappolás törte meg a játékot. Stefan volt az, aki olyan képpel nézett ránk, mint aki most lát először fehér embert. Illetve, vámpírt. Szép jelenet volt, Damon a falnak dőlve, én előtte állva, szinte már rá tapadva, az ingjét fogva, Damon keze pedig a... nos, a csupasz fenekemet fogdosta. Majd Stefan kirongyolt és úgy csapta be maga mögött az ajtót, hogy azt hittem, tokostól kiszakad. Ránéztem Damonre, és nevetni kezdtünk.

-Úristen... - mondtam nevetve.

-Ne törődj vele - nevetett Damon, azzal tovább csókolt, én pedig végleg letéptem az ingjét. A lépcsőn felfelé is folytattuk a "táncunkat", míg elértünk a hálószobáig. Az ágyra dobott, rámvetette magát, és úgy csókolt tovább. Most a combomat simogatta, én pedig az ő nadrágját próbáltam levenni, de mikor nem sikerült kigombolni, csak egyszerűen én is letéptem róla. Mindeközben olyan boldog és felszabadult voltam, amilyen Stefannal soha. Damon lassan lehúzta a pólómat, ledobta a földre, és a nyakamat kezdte csókolgatni. Ekkor ő már félmeztelenül, én pedig a fekete, csipkés alsóneműmben voltam. Majd megint a számon csókolt, én pedig szenvedélyesen visszacsókoltam. Aztán a falnak dobott, szorosan, túl szorosan elém állt, úgy, hogy az egész testünk a másikéhoz ért, és ott folytattuk. Éreztem, ahogy próbálja lehúzni a bugyim, a másik kezével pedig a melltartómat akarta kikapcsolni. De ezt nem hagytam, azért nem akartam, hogy ez az egész szexbe torkoljon, már így is nagyon messzire mentünk.

 

-Na jó, állj - mondtam és eltoltam magamtól. - Elég. - Damon értetlenül nézett, még a dolog hangulatában volt és csinálta volna tovább.

-Elég? - ismételte meg a szavamat kérdőn.

-Egyenlőre igen - mondtam huncut mosollyal, majd összepakoltam és haza indultam, de mikor elindultam volna, megtorpantam az ajtóban, ledobtam a cuccomat, és a kanapére feküdtem.

 

-Mi a baj? - kérdezte Damon, és leült a kanapé végére.

-Nem tudok bemenni - mondtam egyhangúan.

-Akkor maradj itt - mondta - velem.

Elmosolyodtam, felültem, adtam egy puszit a szájára és visszafeküdtem.

-Na, csak ennyi? - mondta, miközben felém feküdt, ésviccesen csücsörített az ajkával.

-Elfáradtam.

 

-Akkor majd én kényesztetlek - mondta, azzal hirtelen fölém emelkedett, megcsókolt, és az arcomat kezdte simogatni. Boldogan csókoltam vissza, közben a hajába túrtam az ujjaim, a tarkójára tettem a kezem, és úgy húztam közelebb magamhoz. Később egyre jobban rámfeküdt, de nem teljesen, különben összenyomott volna. Csak csókolóztunk, amíg birtuk, nyelvünk a másikét simogatta, kezünk pedig lassan megfogta a másikét és ujjainkal összefondtuk a tenyerünket. Majd elengedtük egymás kezét és a másik testét simogattuk, de ezúttal nem vetkőztettük le egymást, csak szerelmesen és gondtalanul csókoltuk a másik ajkát. Damon a pólóm alá nyúlt, lágyan simogatta a hasam és a hátam, úgy, hogy az érintésétől kirázott a hideg.

-Szeretlek - suttogta halkan.

-Én is - lihegtem két csók között, majd újra az ajkára tettem a szám, és megint csókolózni kezdtünk, ezúttal sokkal szenvedélyesebben.

-Mennem kell - húzódott el megint, aztán adott még egy csókot a homlokomra, majd eltűnt.

 

Miután elment, azon gondolkoztam, hogy folytassuk tovább.