Döntés
A Salvatore-házhoz mentünk. Levezetett a pincébe, ahol egy nagy páncél szerű ajtó előtt állt meg. Lassan kinyitotta, és egy csomó vasfű égető látványa tárult elém. Elképedtem. Damon ilyeneket tart a pincéjében?
-Még Zack hagyta itt - mondta.
-Óh... és ezt miért mutatod meg nekem?
-Gondoltam, vigyél belőle párat, persze csak dobozban, vagy zacskóban. Adj Bonnienak, Mattnek, Carolinenak és mindenkinek, akit Katherine irányítani vagy befolyásolni tudna. Így legalább te sem fogod megpróbálni kiszívni a vérüket, ha netán elönt a kísértés - adott a kezembe néhány szálat egy kesztyűben.
-Igen, ez jó ötlet - elvettem tőle, és elindultam, hogy adjak mindenkinek a növényből.
Először a Grillbe mentem, ahol rögtön Mattel és Carolineal találkoztam. Mind a kettőjüknek adtam a vasfűből, és mondtam nekik, hogy mindig legyen náluk, vagy igyanak a levéből. Bológattak, és persze magyarázatot kértek, de ahelyett, hogy magyarázkodni kezdtem volna, hogy a vámpírok, na meg a hasonmásom ellen adom őket, inkább tovább mentem, és a Lockwood családnak is adtam a növényből. Legutoljára Bonniehoz mentem, ő persze tudta, mire jó a fű.
-Damon elmondta, mire jó a kő. Talán, ha vasfű van nálad, nem tud irányítani. Vagy legalábbis befolyásolni biztosan nem - mondtam Bonnienak, mikor átadtam neki a maradék vasfüvet.
-Nem csak a vámpírokat és a vérfarkasokat tudja irányítani? - kérdezte Bonnie.
-Vérfarkasokat? - lepődtem meg. Kik itt a vérfarkasok?
-Ó, Damon nem mondta neked...?
-Mit, Bonnie?
-Nemrég egy érdekes dolgot fedeztem fel. A Lockwood család, de főként Mason, aki nemrég jött a városba, nos kiderült, hogy ők is természetfelettiek.
-Vérfarkasok?
-Igen. Mielőtt Caroline kórházba került, Tyler hallott valami furcsa hangot, amit csak a vérfarkasok hallanak meg. És mikor megvizsgálták, furcsa volt a szeme. Mint egy farkasé. És még az is bizonyíték, hogy teliholdkor sohasem jelennek meg. Olyankor nem látja őket senki a városban. Bizonyára elbújnak.
-Mégis mikor akartál szólni erről, Bonnie? Gondoltad majd Damon rögtön elmondja? Nem, nem mond nekem ő semmit - mondtam, azzal felálltam és gyorsan Damonhöz siettem.
Otthon, azaz a Salvatore-házban (mivel csak oda tudok bemenni), meg is találtam Damont, és rögtön kérdőre vontam.
-Vérfarkasok, mi?
-Tessék? Elena, miről beszélsz? Mystic Fallsban nincsenek vérfarkasok... - színlelt Damon.
-Nincsenek? - ordítottam rá - Nincsenek, amikor te is jól tudod, hogy Tyler és a családja mind vérfarkasok! Csak hogy elfelejtettél szólni, hogy Katherine őket is irányítani tudja. De mindegy, adtam nekik vasfüvet, remélem jó lesz. De az fáj, hogy nem mondtad el.
-Azért nem, mert nem akartam, hogy még ezen is aggódj. Ha teliholdkor egy vérfarkas közelébe mész... - kis szünet után folytatta -Láttam, mennyire félsz így is, és nem vagy biztos az erődben. Inkább nem mondtam el, elég neked Katherine is - fejezte be.
-Az egy dolog, hogy nekem nincs önbizalmam. Ezért reméltem, hogy te legalább bízol bennem annyira, hogy ezzel is megbírkózom. De látom, hogy itt mindenki semmibe vesz. Te, Bonnie, és én is - gyorsan abba hagytam, mert könnyek szöktek a szemembe, és sírni kezdtem. - Jobb lett volna, ha nem is változtatsz át. Nekem ott kellett meghalnom, és ez így volt jó. De te szokás szerint elszúrtad - hebegtem még nehézkesen.
-Elena... - lépett felém Damon, de legyintettem, hogy hagyjon békén. Lefutottam a pincébe, hoztam pár vértasakot, és bezárkóztam az egyik hálószobába.
Könnyekkel küzködve fogyasztottam el a vért, amire már nagyon szükségem volt. Miután kb. 10 tasakot megittam, befeküdtem az ágyba, és csak néztem előre, semmire sem gondolva, csak arra, hogy minél előbb vége legyen ennek az egésznek. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
